Érdekeltség üzemanyag megtakarításban

Egyik ügyfelemnél jártam ma délután és megkért arra, hogy dolgozzak ki valamiféle érdekeltségi rendszert a gépjárművezetői üzemanyag megtakarításában. Nagy nyergesvontatókkal és pótkocsis teherautókkal dolgoznak, ahol megrakva 40t a szerelvény összes tömege. Van üres futás is, ez a megtett kilométereknek kb. 20-40%-a (hónapról-hónapra változó módon). Rakottan csak teljes rakománnyal közlekednek, félig rakott jármű csak elvétve fordul elő (tömegárut szállít és a járművet pontosan a megengedett tengelyterhelési szintig rakják).

A teherautók évi 150-200 ezer kilométert futnak. A legjobb és a legrosszabb sofőr között 5-6 liter/100km különbség is van. Most külön tanfolyamra lettek elküldve, hogy megtanulják a takarékos vezetést. Ám ez nem bizonyult elegendőnek: muszáj lenne valamilyen anyagi érdekeltséget is bevezetni.

Azt találtam ki, hogy külön kell összegezni az üresen járás és a teljes terhelés havi kilométereit. Mivel többféle teherautó is van a cégben, mindegyik típusra meg kell adni a nem terhelt és a teljesen terhelt szokásos fogyasztási normáját. A gyűjtött kilométereket meg kell szorozni ezzel a két norma számmal és el kell osztani 100-zal. Így kapjuk meg, hogy a norma szerint mennyi kellene, hogy legyen az adott havi üzemanyag fogyasztás.

Ezután a tényleges üzemanyag fogyasztást ezzel kell összevetni. A következő ábrán látható mozgóbér függvény teremt kapcsolatot az elért megtakarítás és a mozgóbér között:

A vízszintes tengelyen a "S2" pont a norma szerint számított üzemanyag mennyiség, ha éppen ennyit fogyasztott a gépkocsi, akkor nem jár üzemanyag megtakarítási pénz. A "Terv" pont egy reális érték, ami általában 4-8%-kal a norma alatt van, és ebben a tartományban meredeken nő a megtakarításért kifizetett összeg.

Van azonban egy "Terv" érték, amelytől kezdve már kevésbé meredeken nő a megtakarításért kifizetett összeg, hiszen nemcsak megtakarítást, hanem megfelelő gyorsaságot is elvárunk a gépkocsivezetőtől. A takarékosságot is túlzásba lehet vinni; ilyenkor a lassúság miatt csökken a teherautók futásteljesítménye, ami a drága amortizációs költség miatt nem jó. A jó kihasználtságra még célszerű egy ezt mérő és ösztönző második érdekeltségi függvényt bevezetni.

Végül van egy "H" határérték, aminél többet semmiféle megtakarítás esetén sem fizetünk ki, mivel azt törvény tiltja (jelenleg úgy tudom, maximum 100.000,- Ft-ot lehet havonta ilyen címszóval kifizetni a gépkocsivezetőknek).

Természetesen a rendszer személygépkocsik esetén is használható, azonban a megtakarításra kerülő összegek évente egy nagyságrenddel kisebbek szoktak lenni.

Az időt vagy az elért eredményt fizeted?

A tipikus mai magyar munkavállalók a bérért cserébe a munkahelyen munkával eltöltött időt adják. A tipikus mai magyar munkáltató viszont elért eredményeket szeretne kapni a kifizetett bérért. Egy kicsit hasonlít a helyzet ahhoz, amit Karinthy a férfi és nő viszonyáról fogalmazott meg, azaz férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást, hisz mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit!

Mélyebben elemezve a konfliktust, azt látjuk, hogy a munkáltató a következő elért eredményeket szeretné látni:

• a vevők által elvárt minőségű és árszínvonalú, elkészített, legyártott, készre szerelt terméket,
• kiváló színvonalon nyújtott szolgáltatást,
• elért és megtartott jó állapotot.

A munkavállaló meg az alábbiakat szeretné megkapni:

• megélhetési biztonságot saját maga és a családja részére,
• egészsége hosszú távú megőrzését.

Nyilván az a feladat, hogy a kettőt valahogy összhangba hozzuk. A vezetői gyakorlatomban és az ügyfeleimnél is az összhang teremtés bevált eszköze a munkaköri leírás. Ennek egyik pontja tartalmazza az elvárt eredményeket. Egy másik pont azt, hogy ezt hogyan mérjük. A harmadik közli az alapbér mértékét (ennek a munkaszerződésben is helye van a jogszabályok szerint) és az elért eredmények függvényében járó mozgóbéreket.

Az alapbér adja a megélhetési biztonságot. A munkavállaló egészségét a törvények betartása segíti és az, ha tisztességes, etikus munkakörnyezetet hozunk létre körülötte, ahova nem rettegés, hanem öröm nap mint nap bemenni. A munkáltató ott találja meg a saját számítását, hogy a számára fontos pontokat építi be az elvárt eredmények közé és a pluszként kifizetett bérrel ösztönöz ezek elérésére.

Gyakran találkozom azzal a helyzettel, hogy a munkáltató már a lehetséges legmagasabb bért kifizette, amit a cég egyáltalán csak kiköhögni képes és semmi esély sincs arra, hogy még pluszban érdekeltségi rendszert építsen erre. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint a munkavállalók által korábban szerzett jogokat visszavenni és alacsonyabb szinten állapítani meg az alapbért. Általában az összes jövedelmen belül kb. 30%-ot elérő mozgóbérrel lehet hatékony érdekeltséget teremteni. Értékesítőknél az 50% mozgóbér a kívánatosabb, nagyon egyszerű munkát végzőknél (illetve ahol nagyon alacsonyak a bérek) a 15% is elegendő lehet.


Nézzed meg tehát, hogy nálatok pontosan definiálva vannak-e az elvárások és az ehhez tartozó mozgóbér arányok megfelelnek-e az itt írtaknak! Ha nem, akkor biztosan tudhatod, hogy nem értétek el a lehetséges legmagasabb termelékenységet!